Ezen a héten (2010. március 15-21.) került megrendezésre 3 magyarországi városban (Budapest, Szeged, Debrecen) az Agykutatás hete címet viselő programsorozat.
Kis hazánk lelkes neurológusai, pszichiáterei, orvosai és egyéb polgárai összefogtak és immár negyedik alkalommal megszervezték a szóban forgó egy hetes előadás és beszélgetéssorozatot.
Hogy miért jó ez nekünk? Egyáltalán, kinek jó ez?
A válasz egyszerű. Szinte mindenkinek, aki érdeklődik a neurológia és a pszichológia tudománya és ezeknek közeli-távoli verziói és rokon-tudományai iránt, a bioetika kérdések mozgatják meg a fantáziáját, vagy akinek bármilyen tapasztalata vagy kérdése van a felsorakoztatott témákkal kapcsolatban.
Mi mutattunk érdeklődést, egyikünk a fent említett tudományok területén akar elhelyezkedni, másikunkat a neuromarketing, mint olyan érdekli. (Megjegyezném, a Word 2007 sem ismeri még a neuromarketing szót, pedig már létezik ilyen szak a Harvard Egyetemen is.) Szóval megvolt a motiváció, így villamosra pattanva meglátogattuk a Millenáris Teátrumot.
Milyen előadáson vettünk részt?
Semmilyenen. Mert nem előadás volt, hanem kerekasztal-beszélgetés, ami egy nagyon jó dolog. Miért? Azért, mert nem csak a 3 meghívott előadó véleményét és tapasztalatait ismerhettük meg, hanem a köztünk ülőkét is, ami egy nagyon hasznos dolognak bizonyult, mivel a nézők soraiban professzorokra, pszichiáterekre, jogászokra és egyéb szakemberekre bukkanhattunk néhány elvetemült gimnazista és kisnyugdíjas mellett. (Ez egy érdekes kérdés, miért említik mindig egy lapon a gimnazistát meg a kisnyugdíjast…) A beszélgetésünk témája pedig a neuroetika volt. (Ezt a szót sem ismeri a szövegszerkesztő…) De a felmerült témák, vagyis kérdések között megfordultak még az alábbi fogalmak: neurofilozófia, neurojog, neuroeconomy, neuromarketing, neuroteológia. Őrült szavak, ugye? Néhol az őrültek is szóba kerültek, sőt az algáknak is engedtünk némi teret a beszélgetésben, de alapvetően egy nagyon érdekes kérdezz-felelek-elmélkedek délután kerekedett ebből az egészből. Ezért is jó dolgok még ezek a kerekasztalok, pedig kerekasztal nem is volt, meg mert sosem az lesz a vége, mint amiről hisszük, hogy lesz. A következő pár bekezdésben (ígérem, nem lesz sok) csak szemezgetnék a felmerült témákból, reménykedvén, hogy érdeklődést tudok kicsiholni bárkiből is.
Idegsejtek iskolapadban
Az előadás első kérdésére azt a választ kaptuk, hogy az idegsejtek is tanulnak. A viselkedéskutatók azon az állásponton vannak, hogy a külső ingerek szabják meg viselkedésünket. (Most tessék a rögzült formulákra gondolni, és ne arra, hogy ha Marci lehülyéz, én felképelem azzal a lendülettel.) Ezzel szemben mások úgy vélik, a génjeinkben rejlik az egész dolog. Végül is, olyan sok génünk van, hogy bőven elférne ott ez is. Tehát ők azt mondják, a struktúra – a gének – szabják meg a gondolati elemeket, a viselkedést. Hogy ebből most mi igaz? Fogalmunk sincs. És kedves olvasó, tessék megszokni, hogy a felmerülő kérdésekre a válasz általában az, hogy nem tudjuk. Egyetlen dolgot tudunk, ami a bekezdés címe is: az idegsejtek tanulnak. A tudatunkat kapcsolatok alakítják a fejünkben, ezek a kapcsolatok valamilyen tanulási (és kémiai) folyamat útján alakulnak ki.
Szervusz, a nevem Egyén!
Ki is az az Egyén? Hát te! Vagy is nem, én! Vagy mindketten? Egyén a jog szerint egy ember. Bárki lehet. De ha ez az ember 14 éves még nem múlt el, akkor a polgári jog szerint nem cselekvőképes. Ez nem azt jelenti, hogy nem emelhet fel egyedül egy kakaós bögrét, hanem hogy nem tehet semmilyen jogi lépést egyedül. Még útlevelet sem igényelhet egyedül! De ki mondja meg, hogy a 13.5 éves Zsuzsika éretlenebb-e a 14.5 éves Pistikénél? Mi van ha Pistike akkora bivaly, hogy ötször bukott matekból, míg Zsuzsika a KÖMAL, Gordiusz, Zrínyi és német-angol-olasz-francia OÁTV és OKTV eredményeit már nem tudja bezsúfolni egy négy ajtós szekrénybe, plusz mos-főz-takarít otthon. Joggal hihetjük azt, hogy Zsuzsika aztán mekkora tip-top csajszi, jogilag mégis cselekvőképtelen. Sajnos ez még sokáig így lesz, mivel jelenleg ez az életkor csupán egy megegyezés eredménye. De a gond sajnos nem Zsuzsika lelkivilágánál kezdődik, hanem ott, hogy egy mentálisan sérült ember mikortól lesz korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen? Ki mondja ezt meg? Szakértők. De a büntetés végrehajtás és a jogalkotás olyan jogászok után kiált, akik képesek ezt meghatározni. Hogy ezt hogyan és miként lehetne kivitelezhető, az nem ennek a bejegyzésnek a témája.
A balga-alga története
Végül hát szólnék egy algáról és az ő világáról. Balga Alga úr egy jól nevelt alga. Van egy szem ostora, mint fontos tartozék és nem utolsó sorban környezetkímélő automobilként is funkcionál. Balga úr élete az evés és a menekülés változatos keverékéből áll. Ha jön valami rossz – kémiai inger – akkor Balga Úr gyorsan beül a kis kocsijába és elhajt. Ha pedig jön egy dupla-csokis epres fagyi , akkor rástartol. Nos, lefordítva más nyelvezetre ez azt jelenti, hogy a mi kis algánk a jó és a rossz örök körforgásában tengeti alga életét. Ez az egy szem alga felelős minden egyes tettéért. Ha odaevez egy rossz kémiai ingerhez, ami esetünkben formaldehid, meghal. Ha nem megy oda a szerves törmelékhez, éhen fog pusztulni. Ő dönt és senki más. Ezt a képet kivetíthetjük a mi milliárdszor bonyolultabb világunkra. Jó és rossz mezsgyéjén állunk minden egyes döntéshozatalunk előtt és csakis és kizárólag a mi felelősségünk, mit, mikor és hogyan teszünk. Az életünket, kapcsolatainkat és világunkat és ez által mások és a mi közös glóbuszunkat is mi alakítjuk. Tehát felelősséggel tartozunk érte úgy, mint tetteinkért. Nem csak felelősség nehezedik így vállainkra, de kötelességek is. Mert a felelősség kötelesség is. A jog is kötelesség. Legalábbis azt kéne maga után vonnia. A jól működő rendszerben, aki jogot kap, egyúttal kötelességet is kap. A kötelességgel rendelkező ember, anya, gyerek, diák, állampolgár, alga pedig felelős tetteket kell, hogy véghezvigyen. Így értünk körbe, így kapcsolódik hát az alga egyszerű élete a neurológián át a mi bonyolult életünkhöz, és így alakítja hát nem csak az alga, de minden más is ezt a világot.
Tessék hát emlékezni, mikor a jogainkról hallunk, hogy azok mögött kötelesség is van. És a tudatánál lévő embert számon lehet kérni minden egyes tettéért.
Ha érdekesnek találtad a fentieket nézd meg ezeket az oldalakat is:
